Ebben a menüpontban Kereki Sándor azon fotográfiái nézegethetők, amik a Capa Központban Kereki Sándor – A hetvenes évek Budapestje egy srác szemével címmel 2023. december 7. – 2024. február 4. között látogatható kiállítás anyagát képezték.
Barakonyi Szabolcs kurátori szövegét idézve:
Kereki Sándor a tizenhatodik születésnapjára, édesapjától kapta az első fényképezőgépét, egy Zorkij 11-est, amely a szovjet gyár egyik első teljesen automata kamerája volt. Csodákat nem lehetett várni ettől a két japán típust másoló masinától. A fénymérést például az objektív körül elhelyezett szelénalapú érzékelők biztosították, így a szerkezet a fényképészre eső fényt vette alapul, ami csak borult időben egyezett meg a fényképezés tárgyára eső fény mértékével. A technikai ismertetők persze önmagukban sosem érdekesek. Ahogy a művészet is akkor a legizgalmasabb, ha áthág bizonyos szabályokat, vagy megkerüli, esetleg kiiktatja azokat.
Vilém Flusser A fotográfia filozófiája című könyvének fogalomjegyzékében úgy definiálja a fényképészt vagy fotográfust, hogy ő „az az ember, aki azon igyekszik, hogy képbe tegyen át olyan információkat, amelyeket a fényképezőgép programja nem irányzott elő”. (1) Kereki Sándor pedig az az ember, aki a saját fényképezőgépe programját írta felül, ugyanis egy idő után, megunva a képkészítés kötött lehetőségeit, rájött a megoldásra és kiiktatta a gép automata funkcióját. Felfedezte, hogy ha vakus üzemmódba kapcsolja a gépet, és nem rak rá vakut, egy fix zársebesség mellett legalább az objektíven keresztül, a rekesz beállításaival tudja befolyásolni a fénykép mélységélesség tartományát. Ennek a tudásnak a birtokában, bár korlátozottan, de évekig használta első fényképezőgépét, végső soron manuális üzemmódban.
Jó szemének köszönhetően a siker sem váratott magára sokat: alig egy éve járta Budapest utcáit fényképezőgépével, amikor az egyik, a Városligetben horgászó fiúkról készült képe előbb a Magyar Horgász, majd a Pajtás magazin címlapjára került. A következő években is rendszeresen megjelentek fotói különböző újságokban és fotópályázatokon is gyakran nyert díjakat. Kereki Sándorból mégsem lett a világ dolgairól tudósító fotóriporter, habár fényképei a legtágabb fotográfiai kategóriák felől nézve dokumentaristák, amelyekről a mindennapi élet köszön vissza. Kicsit szűkebb kategóriát keresve az utcai fotózáshoz, angolul street photography-hoz érdemes sorolni az életművét.
Érdeklődése a sajátja, fényképei nem a rendszer által, a sajtóban dicsőített szocialista világ illusztrációi. Egy klasszikus sajtófotós karrier valószínűleg az ő esetében is valamiféle gyakornoksággal kezdődött volna, valamelyik újság fotórovatában. Ha egy pillantást vetünk a kiállításon szereplő térképre, láthatjuk a városnak azt a területét, ahol Kereki csillagtúraszerűen, éveken át képeket keresve portyázott – a család 1961-ben költözött a Terézvárosba, a bemutatott térképet Kass János és Mácsai István, a kor jegyzett képzőművészei rajzolták 1963-ban. Mi itt az 1968-as kiadás alapján készítettük el a kiállítótérben látható grafikát. Ha közelebb megyünk ehhez a térképhez, elolvashatjuk a közterületek akkori neveit is: Népköztársaság útja, Élmunkás híd, Lenin körút, Marx tér, és máris kezdetét veheti egy időutazás a szocailizmus szellemvasútján.
Szerencsére azonban ezen a kiállításon egy ennél sokkal felemelőbb időutazásban lehet részünk. Kereki Sándor kamaszként kezdett el fényképezni, majd fiatal felnőttként abba is hagyta. Bő tíz év alatt, miközben felnőtt, létrejött egy életmű. A kezdeti időkben valószínűleg a kora miatt se mehetett volna a sajtóba dolgozni, de egy kamasz fiút az ideológiák mentén formálódó napi munka nem is nagyon érdekelhette. Sejthette, hogy az őszinte érdeklődéséből táplálkozó, a világot és önmagát felfedező fotográfiából a hetvenes, nyolcvanas évek Magyarországán nem lehetett volna megélni. Hiába állt szakmailag készen arra, hogy hivatásos fotográfus legyen, más pályát választott: a Magyar Televíziónál helyezkedett el operatőrként.
Petrányi Zsolt a kiállítás alkalmára megjelent, Kereki Sándor fotográfusi munkásságát összegző albumához írt esszéjében pontosan mutatja meg az utat az életmű megközelítéséhez. Szerinte „a kor, amelyben a képek készültek, ma már nyomaiban sem létezik: megváltozott a rendszer, a társadalom és a tárgykultúra is. Az idősebb generáció emlékeiben él ugyan, de a képeket nem az ő szemükkel kell hogy nézzük, hanem azokkal, akik ma fedezik fel a letűnt kor értékrendjét és emberi gesztusait. Hisszük, hogy Kereki őszinte, belülről fakadó felvételei ma csak azért nem készülhetnének el, mert megváltozott a képek alanyai körül a »díszlet«, a városkép, az öltözködés és a használati tárgyak dizájnja. Hasonlóan a halála után felfedezett Vivian Maier, vagy a színes street photography úttörőjének, Helen Levitt munkásságához, Kereki nagyításainak bemutatása is azért feladat, mert túlmutat időn és téren, hisz a mai nézőt is elkápráztatja képeinek sokoldalúsága, iróniája és emberszeretete.” (2)
(1) Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája. Ford. Veress Panka és Sebesi István. Szerk. Beke László. Tartóshullám – Belvedere – ELTE BTK. Budapest, 1990. 29–31.
(2) Petrányi Zsolt: Kereki Sándor ismeretlen életművének értékelése elé. Kereki Sándor – A hetvenes évek egy srác szemével. Kollektív Fotográfia Kft., az Eidolon Alapítvány támogatásával. Budapest, 2023. 12–13.
1968
Budapest, Szépművészeti Múzeum
Budapest VI., Szinyei Merse Pál utca–Kmety György utca sarok
1969
Szinyei Merse Pál utca–Kmety György utca sarok
Budapest, Városliget
Budapest, Könyves Kálmán körút
1970
Budapest VI., a Szinyei Merse Pál utca 11-es számú házának ablakából
Budapest, Lóversenypálya
Budapest VI., Szinyei-Merse Pál utca–Kmety György utca sarok
Budapest VII., Bajza utca 1.
Győr
Budapest XIII., „Tripolisz"
Budapest, Lóversenypálya
Budapest, Felvonulási tér
Budapest, VI., Teréz körút 9. (Lenin körút 63.)
Budapest, Lóversenypálya
Budapest, Lóversenypálya
1971
Budapest, IX., Fővám tér, Vásárcsarnok
Budapest V., Szabad Sajtó út
Budapest VI., Andrássy út (Népköztársaság útja) és Székely Mihály utca sarok
Budapest, XIV., Állatkerti körút
Budapest, XIII., Dráva utca–Kárpát utca sarok
Budapest, Margitsziget
Budapest XIV., Hősök tere
Budapest, Városliget
1972
Budapest VIII., Fecske utca (Lévai Oszkár utca)
Budapest, Városligeti-tó
Vidámpark, Budapest
Budapest VI., Szinyei Merse Pál utca–Kmety György utca sarok
Budapest VIII., Fecske utca 9. (Lévai Oszkár utca)
Budapest, Lánchíd pesti hídfő
Budapest, Műcsarnok
Budapest, Műcsarnok
1973
Budapest V., Kígyó utca 2.
Lengyelország
Budapest, Széchenyi fürdő
Kereki Sándor első önálló kiállításának plakátjáról
Kassa
Budapest, XIII. "Tripolisz"
Budapest, Astoria
Budapest, Széchenyi fürdő
Lengyelország
Budapest, Kodály körönd
Budapest VI., Dózsa György út 84.
Budapest, Felvonulási tér
Budapest, Szépművészeti Múzeum
Lengyelország
Lengyelország
1974
Budapest, VIII. Práter utca 35.
Budapest, Ferencvárosi pályaudvar
Budapest, Felvonulási tér
Budapest VI., Kodály körönd
Budapest VII., Klauzál tér
1975
Budapest, VII., Berzsenyi utca
Budapest, Duna-part
Budapest, VIII., Mátyás tér
Budapest IX., Telepy utca 2/b.
Budapest, IX., Boráros tér
Budapest VIII., Mátyás tér 5/a
1976
Budapest, Városliget
Budapest VII., Bethlen Gábor utca 31.
Budapest VII., Bethlen Gábor utca–Damjanich utca sarok
Budapest, Vidámpark
Budapest, Vidámpark
Budapest, Haller utca
Budapest, VI. Csengery utca 48.
Budapest
Budapest V., Váci utca
Budapest, IX., Mihálkovics-telep
Budapest VII., Almássy tér
Budapest, Halászbástya
1977
Budapest, Millenniumi Földalatti Vasút
Budapest V., Dorottya utca
Budapest, Duna-part, Víziparádé augusztus 20-án
Budapest, IX., Ernő utca
1978
Budapest V., Váci utca, Anna presszó
Budapest IX., Angyal utca–Mester utca találkozása
Budapest IX., Lenhossék utca
1980
Budapest VIII., Klinikák metróállomás
Budapest V., Vörösmarty tér
Évszám nélküli fotográfiák
1975 vagy 1977
Budapest XIII., "Tripolisz"
Budapest IX., Balázs Béla utca
Budapest
Budapest VIII., Teleki tér
Budapest, VII., Rákóczi út 15 (háttérben)
