1952
1952-ben született Budapesten. Életének első éveiben családja Pestlőrinc külső kertvárosi övezetében élt egy rokonnál. Az utcában akkor több lovas kocsi járt, mint autó. Kilencéves korában családja a VI. kerületben költözött saját lakásba.
Édesapja, Kereki-Kopányi György a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott. Emellett verseket, regényt és színdarabokat írt, de a legsikeresebbek hangjátékai voltak. Édesanyja, Czigány Zsuzsanna akkori kifejezéssel élve háztartásbeliként tartotta össze a családot. Sándornak egy testvére van, aki a magyar–angol szak elvégzése után nem sokkal férjhez ment és Finnországba költözött.
Sándor az általános iskolát Pestlőrincen kezdte, majd a VI. kerületi Szinyeiben fejezte be – később ebben az iskolában érettségizett le.
A Kereki család gyerekei minden nyarat a győri nagyszülőknél töltöttek – kirándulással, evezéssel és horgászással.
Kereki Sándor nagyapjával,
Czigány Jenővel 1957-ben
Kereki Sándor húgával,
Kereki Eszterrel 1957-ben
1968
Az első fényképezőgépét a tizenhatodik születésnapjára kapta édesapjától, aki fiatal korában szintén fotózott, illetve tudott komponálni, hiszen grafikusként végzett a főiskolán.
Ezt követően Sándor beiratkozott a középiskolai fotószakkörbe. Egyre többet fényképezett, pályázatokra küldte a képeit, díjakat nyert. Az iskolai feladatait gyorsan el tudta végezni, így nap, mint nap járta Budapest utcáit, tereit, és fotózott. A neki tetsző képeket általában még aznap este előhívta és lenagyította a család lakásának elsötétített konyhájában.
Kereki Sándor gimnazistaként 1970-ben
1969-1971
1969 áprilisában a Magyar Horgász, míg augusztusában a Pajtás magazin címlapján is megjelent fényképe. 1970 és 1971-ben a Magyaroszág magazin több cikkét is az ő fotóival illusztrálták. 1971-ben díjat nyert az Országos Középiskolai Fotókiállításon, fotóit az év júniusában a Budapesti Fotoklubban is kiállították.
Abban az időben a fotózás nem tűnt biztos megélhetésnek, így operatőrnek készült. Háromszor jelentkezett a Színház és Színművészeti Főiskolára, ahova nem sikerült bejutnia. Felvették viszont a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára – ezekben az években sok időt töltött az egyetem fotóklubjában. Az egyetemi évek alatt is jelentkezett fotópályázatokra, valamint fotóiból küldött a hazai újságoknak is.
Kereki Sándor fényképei a Magyarország magazin 1970/37 számában
Kereki Sándornak érkezett levél 1971-ből
A Magyar Horgász 1969. áprilisi lapszáma, címlapján Kereki Sándor fényképével
A Pajtás 1969. augusztusi lapszáma, címlapján Kereki Sándor fényképével
1972
Az egyetemet másfél év után abbahagyta. A katonai szolgálat után a Magyar Televíziónál kezdett el dolgozni, először rendezőasszisztensként, „bemondó-operatőrként”, segédoperatőrként, majd kameramanként. Ez utóbbi lett akkoriban a legjellemzőbb. Sokféle műfajt megismerhetett: sportműsorokban, színházi közvetítésekben és TV-játékokban is dolgozott.
A Néphadsereg kiváló katonája oklevél
1973
1973-ban részt vett a nagykanizsai Életünk című országos fotókiállításon, ahol egy képe (Féltés) díjazásban is részesült. 1973 novemberében több magyar társaságában kiállított az 5. FIAP-Foto-Forumon, valamint a BME fotókörének tagjaként szerepelt a Makón rendezett Fotószakkörök Országos Kiállításán is. Első díjat nyert a komáromi fotópályázaton és Kalapos nő címet viselő képével részt vett a békéscsabai VIII. Kulich Gyula Országos Premfotó Kiállításon is. Szerepelt és díjakat nyert az V. Szigetközi Napok során Mosonmagyaróváron megrendezett Ifjúság Országos Fotókiállításon; az ORWO-Pentacon pályázaton pedig harmadik díjat nyert. Ebben az évben többek között A Jövő Mérnöke hasábjain jelent meg fényképe – valamint szintén 1973-ban nyílt meg első önálló kiállítása az R-ben.
Az V. Életünk fotópályázat elbírálási értesítése
Kereki Sándor fényképe A Jövő Mérnöke címoldalán
Az V. Életünk fotópályázat nyertes oklevele
Az V. Életünk fotópályázat elbírálási értesítése
Kereki Sándornak érkezett levél 1973-ból
Nyertes fotópályázati értesítés
Kereki Sándor első egyéni kiállításának plakátja
1974
1974-ben is részt vett a nagykanizsai Életünk című országos fotókiállításon, díjat nyert az ORWO-Pentacon nemzetközi fotópályázaton, valamint ismét részt vett a Kulich Gyula Országos Premfotó Kiállításon és a komáromi fotópályázaton. Mindezek mellett három képével szerepelt a Budapesten és Moszkvában megrendezett, az NSZBT és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által meghirdetett pályázat kiállításán. Az Impulzus magazin 1974/1. számát pedig teljes egészében az ő fotográfiáival illusztrálták.
Fotópályázati értesítő levél
Fotópályázati értesítő levél
Fotópályázati értesítő levél
Kereki Sándor fényképei az Impulzus magazin 1974/1 számában
1977
1977-ben képei szerepeltek az Új Tükör magazinban, hozzájuk Mándy Iván írt rövid „történeteket”.
Kereki Sándor fotográfiái az Új Tükör magazin 1977 júniusi számában, Mándy Iván szövegeivel
1978-1982
1978-ban megnősült, felesége Zentai Kinga (1959) pedagógus. Rövidesen három gyermek apja lett: László 1980-ban, Judit és Anna 1982-ben született. A család mindig fontos volt számára, részt akart venni a gyerekek felnevelésében. Másodállásként asztalosmunkákat vállalt, építkezett, így már nem jutott elég ideje a fotózásra.
Zentai Kinga és Kereki Sándor nászúton Erdélyben 1978-ban
1989-2021
1989 őszén a MTV Híradóhoz került. Számos országba eljutott, megfordult különleges helyeken, és igazán sokféle emberrel találkozott. Visszaemlékezései szerint a híradós műfaj – kiszámíthatatlan, előre tervezhetetlen, rögtönzéseket igénylő – volt leginkább neki való. A Híradónál töltött évek alatt volt olyan időszak, amikor vezető operatőri feladatokat is ellátott a műsornál; majd sok éven keresztül tanított operatőri ismereteket (főként gyakorlatot) a Teleschola nevű televíziós iskolában.
2011-ben létszámcsökkentés következményeként nyugdíjba ment.
Kereki Sándor és fia, Kereki László, 1983
Kereki Sándor munka közben, 1991
2021
2021-ben 1774 fényképe felkerült a Fortepanra – a hírről a legtöbb hazai fotográfiával foglalkozó weboldal beszámolt. Ahogy Tamási Miklós írta a Telexen: „Kereki fotóival a Magnum fotóügynökségnél vagy a Life-ban találkozhatnánk, közeli társai Cartier-Bresson vagy Brassai lehetnének. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Hírlapkiadó Vállalat Blaha Lujza téri központjában munkaszerződést ajánljanak Kereki Sándornak. Mert a világ mégiscsak monoszkópszerű volt, a háttérben egy folyamatosan sípoló hanggal.”
Kereki Sándor, fotó: Barakonyi Szabolcs
